Akkor olvassa el, ha a gyermekgyógyászat fejlődésére
kíváncsi.
A kórház jelenlegi szervezetéről és
működéséről a többi alpontnál kaphat tájékoztatást.
A XX. század elején Magyarország gyermekellátása és a gyermekegészségügy messze nem érte el az európai színvonalat. A kormányzat kénytelen volt foglalkozni azzal a ténnyel, hogy míg Európa számos országában az életkörülményeknek és az általános higiéniai színvonal emelkedésének következtében csökkent a csecsemőhalálozás, hazánkban a statisztikai számadatok ezzel ellentétes tendenciát mutattak. 1901-és 1905 között, amikor Angliában és Franciaországban a csecsemőhalálozás nagyjából 14%-os volt, addig nálunk a csecsemők 23- %-a meghalt egy éves korának elérése előtt. Nem sok vígaszt jelentett, hogy Ausztriában és Németországban is ehhez hasonló volt a helyzet.1915-tol kezdve pedig tovább romlott ez az arány: a csecsemőhalálozás 27%-ra emelkedett.
A Madar ász utcai Gyermekkórház alapításáról 1917-ben döntött Budapest
Székesfőváros önkormányzata. 10 évi előkészület és kétéves építkezés után
1929-ben kezdte meg működését. A kórház első igazgatóját a közkórházak
fővárosi igazgatója és a főpolgármester nevezte ki, három évvel a kórház
tényleges megnyitása előtt, 1926-ban. Dr.Flesch Ármin, a kinevezett igazgató
az akkori idők egyik legismertebb gyermekgyógyásza volt A Bókay János, Flesch
Ármin és ifj. Bókay János által írt gyermekgyógyászati tankönyv máig is
féltett kincse a magyar gyermekgyógyászatnak. Flesh Ármin végiglátogatta a kor
leghíresebb európai gyermekintézményeit, és tapasztalatait összegezve tette
meg javaslatait a kórház építésénél. A Madarász utcai épület az első olyan
fővárosi gyermekkórház amely eredetileg is erre a célra készült és megfelelt
az akkori kor legmagasabb színvonalú követelményeinek. A 220 ágyas
gyermekkórház az elkövetkező 70 évben szinte változatlan formában szolgálta a
gyermekellátást. "Az új székesfővárosi Madarász utcai Csecsemő- és
Gyermekkórházat 1929 október hó elsején nyitották meg, szép és meleg ünnepség
keretében. A megnyitó ünnepségen megjelent a Kormányzóné Őfőméltósága, Vass
József népjóléti miniszter, Dréher Imre és Scholtz Kornél dr.államtitkárok,
Ripka Ferencz főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, továbbá a tudományos
világ számos kiválósága. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, mely
után Sipőcz Jenő polgármester mondotta el megnyitó beszédét. Ezután Vass
József miniszter tartotta meg mély gondolatoktól átszőtt ünnepi beszédét, majd
a Szózat eléneklésével az ünnepség véget ért, s a közönség a kórházat
tekintette meg." "A kórház épületét az állam bocsátotta a főváros
rendelkezésére. A főváros határtalan áldozatkészséggel és a legnagyobb
szeretettel gyökeresen átalakította az épületet, a barakkszerű épületrészeket
lebontatta, és helyükbe a mai modern követelményeknek minden tekintetben
megfelelő szép osztályt emelt."-jelent meg a a tudósítás a Gyermekvédelem című
lap aktuális számában.( 1929.18.10.306-7)
A kórház első igazgatója 1944-ig állt az intézmény élén. Flesch Ármin és
kollégái önzetlen és áldozatos munkájukkal megteremtették számunkra a
bizalomnak és megértésnek azt a légkörét, ami a gyógyító munka
nélkülözhetetlen feltétele. Kialakították azt a kapcsolatot, ami a kórházat a
környék és az egész főváros lakosságához fűzi. Az ő érdemük, hogy a Rókus
Kórház történetéről szóló könyvben a kórházról így emlékeznek meg: "A Madarász
utcai Csecsemő- és Gyermekkórház a főváros egyik legszegényebb kerületében,
Angyalföldön, a gyermekhalandóság leküzdésének fontos tényezője volt".
A háború után Flesch professzor nem kaphatta vissza a Kórház igazgatói
megbízását. Kivételesen nagy szakmai és emberi tekintélye azonban megóvta a mellőzöttségtől. A koalíciós időkben a köztársasági elnök az egyetem előterjesztésére rendkívüli egyetemi tanári címmel ismerte el a "tudományos
irodalom művelése és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeit". 1947-ben
o vezette a New York-i nemzetközi gyermekgyógyász-kongresszuson részt vevő
magyar orvosküldöttséget. 1949-ben vezető-főorvosi állást kapott a Péterfy
Sándor utcai kórház-rendelőintézetben. Tagja lett a Gyermekgyógyászat c.
szaklap szerkesztőbizottságának, a Gyermekgyógyász Szakcsoportnak, s az
orvostudományok kandidátusa fokozat elnyerése (1952) mellett élete legvégén
megkapta az "Érdemes orvos" címet. Magasabb elismerésre életművét ekkoriban
nem tartották méltónak. A Bókay-iskola egyik legkiválóbb képviselője 1953.
március 22-én távozott az élők sorából.
1944-1946 között a kórház ideiglenes véradóhelyként, hadikórházként működött.
Az ostrom során az épület súlyos károkat szenvedett, de helyreállítása már
1946-ban megkezdődött és 1947. november 4-én sor kerülhetett újbóli
megnyitására. A helyreállítás nehéz körülmények között történt, és nagy erőfeszítéseket kívánt. "Az építkezés befejezése előtt a főváros pénzügyi
helyzete rosszabbodott, ezért szüneteltetni akarták a további munkát, de a
környékbeli üzemek munkásai önként vállalták, hogy elvégzik a hátralevő
feladatokat"" (Idézet egy korabeli újsághírből). A helyreállítási költségek végülis mintegy l millió forintot emésztettek fel, amelynek egy részét az
Építésügyi Minisztérium bocsátotta rendelkezésre. A társadalmi munka, az
anyagköltséggel együtt kb. 200 ezer forint értékű volt. A kórház 1947-ben
önálló intézményként levált a Rókus kórháztól, igazgatójává Dr.Kapus Gyulát
nevezték ki, a sebészeti osztályt Dr.Strehlinger Lajos, a fül-orr-gégészetet Dr.Pesti Lajos vezette.
A gyógyító-megelőző ellátás bevezetése Kapus Gyula kezdeményezésére 1951.
szeptember 24-én kezdődött, és innen datálható az úgynevezett
"körzeti-poliklinikai egység" meghonosítása. Ez lényegében a rendelőintézeti
funkciók egyfajta továbbfejlesztését jelentette. A kórházba utalt, vagy
ambulánsként bekerült betegek kórházból való távozásuk után is ugyanazon
orvoshoz tartoztak. Ez egyfajta "egyorvos-rendszer" lett volna, ahol elvileg
minden gyermeknek "külön" orvosa volt, vagyis lényegileg kísérletet tettek a
házigyermekorvos-rendszer egy bizonyos szocialista változatának
kialakítására. Az egyik cikk a következőképpen vázolta a koncepciót: "A
múltban csak a jómódúak engedhették meg maguknak az ún. háziorvos-rendszert,
vagyis azt, hogy gyermeküket háziorvos kísérje figyelemmel születésétől
kezdve és ha beteg, kezelje, gyógyítsa. Most ugyanez az egyorvosrendszer
sokezer dolgozó gyermekének kijut. A XIII. kerület minden gyermekének van
háziorvosa. Ezután majd másutt is bevezetik, Miskolcon, Salgótarjánban, Győrött." Az általa kialakított szervezeti forma lényegében azóta is
változatlan. Munkásságáért, és ezen szemléletileg is új gyógyítási- és
szervezési forma bevezetéséért 1952-ben Kossuth-díjban részesült.
A kórház orvosainak nem lehetett könnyű feladatuk, hiszen a kórházi munka
mellett komplett rendelőintézeti feladatkört is el kellett látniuk. A
beosztás olyan volt, hogy délelőtt-délután három-három orvos járta a
körzetet, kettő pedig délelőttönként rendelt. Ez természetesen a korábbinál
nagyobb orvos-létszámot igényelt. Viszont az egységes ellátás azonos színvonalat és szemléletet tükrözött, és a gyermekorvos képzés is
megvalósult. Így az ötvenes évek elején a kórházban már az alábbi orvosi
személyzet állt rendelkezésre: 1 igazgató-főorvos, 2 osztályvezető főorvos,
1 adjunktus, 2 alorvos és 6 segédorvos. A kórház szervezeti felépítése,
osztályai ugyanakkor jórészt változatlanok maradtak. Újdonságot csak az
jelentett, hogy egyrészt kísérletet tettek a boxosításra, és a koraszülöttek
és csecsemők elkülönítésére. A "kórház-poliklinikai egység"-koncepciónak,
noha ez kissé erőltetett és túlhajtott elképzelés, megvolt a racionális
magva, s nem is teljesen idegen a kórház hagyományaitól, hiszen a
kórházalapítás időszakában is hangsúlyozták a kórház telepített jellegét,
azt, hogy az egészségügyi célterület jellegéből adódóan az intézménynek
bizonyos fokig speciális feladatköre van; fel kell vállalnia ugyanis egy
hátrányos helyzetű lakóterület ( Észak-Pest ) gyermekegészségügyi
menedzselését. A kórház tehát eredetileg is intenzívebb kapcsolatban volt
betegfelvételi körzetével. A rendelőintézeti feladatkör kibővülésével ez
nyert azután végleges, intézményes formát a szocialista korszakban. Kapus
tanár úr 1957. októberében lemondott állásáról és családi okokból kivándorló
útlevéllel Svájcba távozott. Egy évre a bázeli gyermekklinikán helyezkedett
el, majd 1958-ban, visszatérve Magyarországra, 1962-ig,a Heim Pál Kórház
igazgatóhelyettese volt de ezután is, egészen 1971-ig -nyugdíjba vonulásáig-
szolgálta a gyermekellátást. 1968-ig elnökségi tagja volt a Magyar
Gyermekorvosok Társaságának. 1989. október 25-én, 92 éves korában távozott
el közülünk.
1958-ban a megüresedett kórház-igazgatói posztra Dr.Kemény Pál kapott
megbízást. Sok éves klinikai tapasztalat után, mint gyermekbelgyógyászati
osztályvezető főorvos, egész munkásságát a betegellátásnak szentelte, az
általános gyermekgyógyászaton kívul kiemelkedő munkát végzett a daganatos és vérképzőrendszeri betegek gyógyítása területén. Nyugdíjba vonulása óta a mai
napig is ezen a területen dolgozik, a gyermekgyógyászati osztály
szaktanácsadójaként. 24 éven keresztül töltötte be a kórházigazgatói
funkciót, de ezt követően is mindig számíthattunk tapasztalatára,
tanácsaira. 1980-ban a SOTE címzetes docensi címét kapta, érdemes és kiváló
orvos, Budapest Fováros Pro Urbe kitüntetésén kívül a XIII. kerület
díszpolgára is lett, és 1999 augusztus 20-án Göncz Árpádtól átvehette
munkásságáért a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Tudományos
munkássága és emberi magatartása hosszú időre meghatározója volt a Madarász
utcai Gyermekkórházban folyó munkának és a kórház légkörének, amivel
biztosítani tudtuk a fővárosi és kerületi gyermekek magasszintű ellátását.
1983-89-ig Dr.Csontos Endre töltötte be az igazgatói posztot. Ez idő alatt
különösen jó kapcsolat alakult ki a kerület és a kórház között, mivel a
kórház igazgatója a kerület akkori legfelsőbb vezető testületének is
választott tagja volt. Új szakterületek kialakulása kezdődött, egészen új
szakrendelői profilokat alakított ki, amelyek szervesen illeszkedtek a Kórház-Rendelőintézet életébe. Csontos igazgató úr felismerte ezen területek
fontosságát, és a kórház anyagi lehetőségeihez mérten támogatta az új
szakembergárda képzését.
Mivel a poliklinikai koncepció gyakorlati kimunkálója, Kapus professzor
1957-ban elhagyta az országot, a későbbi igazgatóknak, 1958-tól dr. Kemény
Pálnak, 1982-ben történt nyugalomba vonulását követően pedig utódjának, dr.
Csontos Endrének kellett ennek módosított változatát megvalósítania.
1960-ban az addig fővárosi kezelésben lévő intézmény a XIII. ker. Tanács
irányítása alá került, mint kerületi kórház. 1963-ban az egységes gyógyító-megelőző ellátás szervezetének kialakításával Észak-Pest területi
gyermekkórháza lett. Ellátási körzete ettől fogva már nemcsak a főváros
meghatározott kerületeire (IV., V., VI., XIII., XV.), hanem a főváros északi
régiójára és ügyeletes esetben az egész fővárosra és Pest megyére is
kiterjedt. Ezen általános jellegű területi feladatok mellett más szakági
ellátási körben is jelentős szerepet kap a kórház, bizonyos esetekben
országos hatáskörrel. Így: a kórház sebészeti osztálya heti három felvételi
napon: kedd, csütörtök és vasárnapi ügyeleten területi megkötöttség nélkül
vette és veszi fel -a többi kórházhoz hasonlóan - a mentőszolgálat által
beszállított, sebészeti, traumatológiai ellátást igénylő betegeket. A
hetvenes évek elején beindult, napi 6 órás gyermeksebészeti ambulancia
keretében a kórház Észak-Pest sebészeti járóbeteg-ellátását biztosítja, míg
a gégészeti osztály ugyanezen terület gégészeti betegeit kezeli, gondozza.
Az intézmény magasfokú szakmai presztízsére utal, hogy bizonyos esetekben
felvételi területe az egész országra kiterjed. A feladatkör tetemes
megnövekedésével természetesen lépést kellett tartania a személyzeti
létszámnak is. A hetvenes évek elején ez már megközelítette a kétszázat,
1999-ben pedig a 450 főt.. Új feladatkörök alakultak ki: anaesthesiológus
orvos és nővér, diétás nővér, pedagógus, könyvtáros, stb. Bővült az orvosi
szaktevékenység a bronchológia, az audiológia, a foniátria, logopedia
területén, és először az országban 1972-ben gyermekintenzív betegellátó
osztály is létesült.
Az általános betegellátás elsődlegességének megőrzése mellett az egyes
osztályok maguk választotta sajátos munkaterületeket alakítottak ki az idők
folyamán. Így a csecsemőosztályok a koraszülött-ellátás; anyagcsere
betegségek, újszülött sebészet, a sebészet a traumatológia, a hasi sebészet
és az égésplasztika; a gégészet az ajak- és szájpadkorrekciók; a belosztály
az onkológia; nephrológia, diabetes; a röntgen-osztály pedig a pulmonológia
és a traumatológia területén fejtett ki elismerésre méltó tevékenységet.
Sebészeti osztályunk hosszú évtizedes traumatológiai és égési
tapasztalatokkal rendelkezik. Jelenleg az endoszkópos műtéti technika, a laparoszkópos sebészet is bekerült a mindennapi technikák közé. Vese-húgyúti fejlődési rendellenességek, valamint különböző eredetű agykamratágulatok
műtéti kezelését ( shunt ) is végezzük. A hetvenes évek elején (1971-72)
gégészeti osztályunk bekapcsolódott az országos bronchológiai és
fül-orr-gégészeti ügyeleti szolgálatba, akkor heti egy nappal, jelenleg
hetente háromszor vagyunk felvételesek. Az országban először kezdtük el az
újszülött ajakhasadék korai műtéti megoldását és komplex gondozását. Az első,
24-48 órás korban végzett műtétek plasztikai sebészeti és funkcionális
eredményei kiemelkedően jó eredményeket mutatnak. Emellett elmaradnak a
gyermekeket és szüleiket más esetben érő pszichés sérülések, hiszen az a szülő, aki a műtött gyermekét viszi haza, már ugyanolyan gyermeket gondoz,
mint az a környezetében megszokott, és a csecsemő személyiségének
fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos, szükséges mosolymennyiséget is
megkaphatja. A gégészeti mikroszkópos és endoszkópos technikák alkalmazása
ugyancsak nagyon komoly változást hozott a betegek ellátásában.
A szűkre szabott épületi adottságokon és anyagi lehetőségeken belül
állandóan folytak bizonyos korszerűsítési munkálatok. 1958-ban fejeződött be
a kórház területén az új poliklinika építése, s 1960-ban - többszöri
kísérletezés után - az emeleti csecsemőosztály boxosítása. Az évek során
sikerült kielégítő öltöző-tisztálkodó helyiségeket is kialakítani a nővérek,
konyhai alkalmazottak és műszaki dolgozók részére. Külön ügyeleti, öltöző-
és tisztálkodó-helyiség jutott a férfi és női ügyeletes orvosoknak. A
hatvanas években a laboratórium bővítése révén lényegesen javultak a
laboratóriumi munka feltételei. Így a régi laboratórium helyén lehetővé vált
egy kis alapterületű, de működésében és felszerelésében a korszerű igényeket
megközelítő intenzív osztály létesítése. A hetvenes évek elején épült
felvételi részleggel összefüggésben sor került a röntgen osztály bővítésére
is. Az egészségügyben is bekövetkező változások, és a reformfolyamatok
kezdete átalakította a kórházvezetési feldatokat és a főváros, majd a következő évben az egészségügyi kormányzat új rendszerű pályázatot írt ki a
kórház irányítási funkciójának betöltésére.
1990-ben egyszeri, és a későbbiekben megismételhetetlen módon a kórház
dolgozói választották meg a pályázók közül az orvosigazgatót, a gazdasági
igazgatót és a nővérigazgatót. Ez az un. hármas vezetés működött egészen
1995-ig, amikor a főigazgatói irányítási rendszert vezették be. Ez
intézményünkben nem jelentett lényeges változást, a szakmai vezetés jól
összeszokott csapatként működött együtt, csak a gazdasági oldalról kellett
az irányítást ismételten megerősíteni. Személyemben másodszor került
igazgatói posztra olyan gyermekgyógyász, aki pályafutását ebben a kórházban
kezdte, hiszen Dr. Kemény Pál még Flesh Ármin vezetése alatt dolgozott
kórházunkban, díjtalan orvosgyakornokként.
Az intézményi rekonstrukció 1989 végén kezdődött el, és azóta is
kisebb-nagyobb lépésekben, időnként nehézkesen, szakaszosan, de folyik. Az első tetőtér beépítést követte a gégészeti szárny és a belosztály részleges
felújítása, majd a hőközpont és a kazánház felépítése. A következő
lépcsőfokot, a csepegtetett pénzügyi források miatt, a sebészeti osztály
egyik szárnya és a koraszülött osztály kiépítése jelentette. Sürgetővé vált
a röntgen osztály átépítése, korszerűsítése. 1997-ben új belgyógyászati-,
1998-ban sebészeti röntgen munkahely készült el, s 2000-ben végre a
digitális röntgen-gép is a helyére kerülhet. A tetőtér beépítésével jelentős
nagyságú hasznos területet adhattunk vissza a csecsemő- és koraszülött
osztálynak és komfortosított orvosi szobákat alakítottunk ki Az 1990-ben
elnyert címzett támogatás utolsó előtti fázisa a már átadott tetőtér teljes
felújítása és rekonstrukciója volt, amelynek során kialakítottuk az Oktató
Kórház előadótermét és könyvtárát. A civil szféra támogatása egyre fontosabb
szerepet kap az egészségügyben is, így nálunk is a kórház közcélú
alapítványára befolyt összegek segítségével kerülhetett sor az egyik
röntgen-készülék beszerzésére, ill. a belgyógyászati játszóház és a
nemrégiben átadott sebészeti játszóház kialakítására. Ez utóbbi pénzügyi
alapjait a Környezetvédelmi Minisztérium által elfogadott pályázatból
befolyt pénz jelentette, de a létesítmény befejezését, a növekvő infláció
miatt, csak a kórház alapítványainak támogatása tette lehetővé.
Intézetünkben 1985-ben elsőként alakult meg az országban a gyermek-ultrahang
osztály, amely azóta is vezető helyet foglal el a módszer fejlesztésében és oktatásában. Az osztály bázisán működik a gyermek-ultrahang intervenciós
központ. Elsőként kezdtük el az országban az újszülöttek ultrahangos szűrésének bevezetését , melynek eredményeképpen igán korán felismerhetők az
idegrendszeri-, vese-húgyúti valamint a fejlődési rendellenességek, aminek
eredményeképpen ezek a kis betegek szükség esetén még időben műtéti
ellátásban részesülhetnek. 1997 decemberében létesítettük a Hirtelen Csecsemőhalál Módszertani Központot, aminek munkahelyét, 1999-ben, a
kerületek és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával, valamint a Gyermekkor
Alapítvány 1%-os bevételeinek felhasználásával alakítottuk ki, és ezzel
beindulhatott a komplett alváslabor működése.
A Madarász utcai Gyermekkórház jelenleg az ország egyik legjobban
felszerelt, és szakmai szempontból is kiemelkedő gyermekegészségügyi
intézménye, amely évente közel 10 ezer fekvőbeteget és 200 ezer járóbeteget
lát el. A mindennapos, elsődleges betegellátási feladatok mellett a kórház
egészségügyi személyzete szakadatlanul kiveszi részét a tudományos és oktató
munkából, számos hazai és külföldi kongresszuson, tudományos üléseken vettek
részt előadóként, referensként. Szakmai megbecsülés megnyilvánulása az is,
hogy különböző tudományos társaságok, egyesületek választják be
munkatársainkat vezető szervezeteikbe. Intézményünkben négy kandidátus tölt
be vezető szakmai beosztást. Az intézmény vezetője gyermekgyógyászatból
habilitált a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Szakmai képzésben és
továbbképzésben kezdettől fogva részt veszünk, feladataink közé tartozik a
medikus-, nővér-, asszisztens-képzés, orvos-továbbképzés, szakközépiskolások
oktatása. 1995 óta kórházunk a HIETE hivatalos oktatókórháza. A gyermekorvos
alap- és továbbképzés keretében jelenleg is évente 8-10 alkalommal tartunk
szervezett továbbképzést. A rezidens-, valamint a védőnői, ápolónői képzés
keretében is évente több száz hallgató fordul meg intézetünkben.
Kórházunk a főváros és a környező vidék gyermeklakosságának több mint egy
ötödét látja el, és az elmúlt két évtized során minden szakterületen jelentős tudományos és klinkai eredményeket tudott felmutatni.. A Madarász
utcai Gyermekkórház előtti Madarász-köz neve a kórház dolgozóinak
javaslatára az elmúlt év során, tekintettel az alapító professzor érdemeire, Flesch Ármin közre változott. A tetőtér beépítése során lehetőségünk volt
kis helyi emlékmúzeum kialakítására, amelyben a kórház régi dokumentumai
mellett századeleji műszereket és eszközöket is bemutatunk. A kórház
történetét -a Fővárosi Levéltár dokumentumainak felhasználásával -
feldolgoztuk és a működési időszak korai eseményeit könyvalakban is
megjelentettük.
A kórház dolgozóinak mai teljes létszáma 2006-ban kb.450 fő, ebből 60-70
szakorvos, a többi egészségügyi szakdolgozó, műszaki, valamint egyéb
dolgozó. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya miatt a nővérek száma az
utóbbi időben annyira lecsökkent, hogy a nővéri állásoknak 20-30%-a
betöltetlen. Ez okozza a legnagyobb gondot a kórház folyamatos működtetésében. A kórház gazdasági helyzete a bevezetett szigorú
intézkedéseknek köszönhetően jelenleg stabil, azonban komoly gondot jelent,
hogy a kórház teljes áron kénytelen beszerezni a gyógyszereket és
tápszereket, minden társadalombiztosítási hozzájárulás nélkül. A kórház havi
gyógyszerköltsége közel ötmillió forint. További gondot okoz, hogy a
gyermekkórházak finanszírozása - téves kiindulási pontból eredően - 25-35%-kal
alacsonyabb, mint a felnőtteket kezelő kórházaké, holott könnyen belátható,
hogy a gyermekek ellátása költségesebb, mint a felnőtteké.
Annak ellenére, hogy a magyarországi gyermekszületések száma az elmúlt
évtized során jelentősen csökkent, meggyőződésünk, hogy a korszerű,
preventív gyermekgyógyászati szemlélettel rendelkező gyermekalapellátásra,
szakellátásra, és kórházi kezelésre továbbra is szükség van. Megváltozott a
kórházi gyermekellátás rendszere, szinte alig akad olyan osztály, ahol a
betegek kezelése néhány napnál tovább tartana, és a további kezelés nem
ambuláns vagy szakrendelői ellátás formájában történne. Műtétek után,vagy
súlyos betegségek (rák) esetében a szülők egyre gyakrabban tartózkodnak a
betegágy mellett. Az esetek egy részében lehetőségünk van a szülő és a
gyermek részére külön szobát is biztosítani. Ez a magasabb szintű,
komfortosabb hotel-szolgálat szabja meg a kórház fejlődésének alapvető
irányát is. A még meglévő nagyobb kórtermeket kisebb, fürdőszobás egységekké
alakítjuk át, és ez természetesen potenciális ágyveszteséggel is járhat.
Ugyanakkor a technikai fejlődés és a korszerű, gyors diagnosztikai módszerek lehetővé teszik a kivizsgálási idő minimálisra csökkentését, de ezzel
természetesen a rendelkezésünkre álló döntési idő is lecsökken. A
diagnosztizált esetek sokkal hamarabb kerülhetnek a műtőasztalra, hamarabb kezdődik el a műtét utáni rehabilitáció, és a továbbiakban a hangsúly a
szakrendelői, poliklinikai ellátásra helyeződik át.
Ugyancsak rövidtávú terveink közé tartozik az intenzív osztály kibővítése. A
2000. év során talán felépül a régóta tervezett intézeti gyógyszertár is. A
kórház 1999-ben ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, elsőként kapta meg
a főváros "Pro Urbe" kitüntetését, a gyermekgyógyászat területén végzett kiemelkedő és színvonalas munkájáért.
2006 – tól intézményünk a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai részlegeként
működik tovább. Azóta a gégészeti műtétek és újszülött szájpadhasadék
korrekciók a Heim Pál kórház Üllői úti részlegében történnek.
Ezzel szemben a közös intézmény teljes onko-hematológiai feladatait itt
a Madarász utcában lájuk el, szükségessé vált egy „steril” szoba kialakítása
a citosztatikus kezelésben részesülők kezeléséhez. A koraszülött ellátás is
a Madarász utcában történik, ezért Koraszülött részlegünket kibővítettük és
alkalmassá tettük az anyák folyamatos bent-tartózkodására is.
Csecsemőosztályunkon is itt alhatnak az anyák.
A megnövekedett feladatok miatt Intenzív osztályunk is bővítésre
szorul, amire a tervek már elkészültek, a kivitelezés is hamarosan
elkezdődik, a Gyermekkor Alapítvány hathatós támogatásával.
Prof. Dr. Harmat György
Dr. Kemény János főorvos, a Madarász utcai
Heim Pál Kórház Főigazgató Főorvosa
Gyermekkor Alapítvány Kuratóriumának elnöke